Testünk
működésének egyik legfontosabb feltétele, hogy oxigénellátásunk állandó
legyen, melyet a légzés és a keringés együttes működése hivatott
fenntartani. Ennek során az oxigén a szabad légutakon keresztül a tüdőkbe
jut, majd onnan a szív által keringetett vér szállítja tovább minden egyes
sejthez.
A keringésmegállások döntő hányadát hirtelen szívhalál
okozza, míg a légzés zavara (pl. fulladás) csupán az esetek kis százalékáért
felel. A hirtelen szívhalál Magyarországon vezető halálok. Kórházon kívül az
esetek 65-85 %-ban ritmuszavar, ún. kamrafibrilláció áll a hátterében. A
kamrafibrilláció a szívizomzat kaotikus elektromos tevékenysége, mely a
szívnek a mechanikai működését – a normális összehúzódását - teszi
lehetetlenné. Habár legtöbbször szívbetegeket érint, tudni kell, hogy
hirtelen szívhalál bárhol, bárkinél – akár figyelmeztető jel nélkül is –
bekövetkezhet.
A keringésmegállás előrehaladtával egyre súlyosabbá váló oxigénhiányt
szerveink közül agyunk viseli a legrosszabbul: 4-5 perc után már maradandó
károsodások indulnak el. Ezért a túlélés egyetlen esélye az azonnal
megkezdett újraélesztés.
Az újraélesztés több láncszemből álló folyamat: (1) korai észlelés és
segélykérés, (2) korai alapszintű újraélesztés, (3) korai defibrillálás, (4)
korai magasszintű kezelés. A lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme,
azaz a beteg túlélése szempontjából mindegyik lépés ugyanolyan fontos.
Szaksegítség a legritkább esetben áll azonnal rendelkezésre, ezért
az alapszintű újraélesztés az utca emberének a feladata. Nevével
ellentétben célja nem a beteg tényleges újraélesztése,
hanem hogy időt nyerjen a beteg számára. A keringést szívmasszázzsal
(mellkasi kompresszió), a légzést befúvásos lélegeztetéssel tudjuk
átmenetileg pótolni, és ezzel esélyt adunk a betegnek, hogy károsodás
nélkül vészelje át a mentő megérkeztéig eltelő időt.
Mint korábban már említettük, a kórházon kívül fellépő
keringésmegállások döntő hányadát kamrafibrilláció okozza. A
kamrafibrilláció egyetlen hatásos kezelése a defibrillálás, mely
során áramot vezetnek keresztül a szíven. Ezzel az ütéssel (sokkolás)
kioltják a szívizom kaotikus elektromos aktivitását, és az így létrehozott
elektromos csend esélyt ad a szív saját, normális ingerképzésének
beindulásához.
Sajnos a
defibrillációra rendelkezésre álló idő korlátozott. Minden egyes
defibrilláció nélkül eltelt perccel csökken a beteg túlélési esélye.
Újraélesztés mellett percenként 3-4%-kal, újraélesztés nélkül percenként
7-10%-kal. Ezért a túlélési lánc harmadik láncszeme a korai defibrillálás.
A defibrillátorral rendelkező mentő – minden igyekezet ellenére – sokszor
későn érkezik, ahhoz, hogy megmentse a beteget.
Utóbbi évtizedek technikai vívmánya az automata külső
defibrillátor (Automated External Defibrillator, AED) mely
segítségével a defibrillálást már a laikus elsősegélynyújtó is képes
elvégezni - jóval a mentő megérkezése előtt. A készülék a beteg mellkasára
helyezett elektródapáron keresztül elemzi a beteg szívritmusát, felismeri
a kamrafibrillációt, és a segélynyújtó a sokk gomb megnyomásával ugyanazon
az elektródapáron keresztül leadja a sokkot. A beépített
biztonsági rendszer kizárja a véletlen vagy indokolatlan sokk leadását.
Egyszerűségének, kompaktságának, magyar nyelvű utasításainak köszönhetően
kezelését bárki elsajátíthatja egy 4-5 órás tanfolyamon. A készülék
karbantartást nem igényel. Az automata defibrillátorok elhelyezése
olyan helyeken indokolt, ahol egyéni és külső tényezők is fokozzák a
hirtelen szívhalál előfordulásának esélyét (pl. nagy napi emberforgalom,
megfelelő szaksegítség kiérkezése meghaladja az 5 percet stb.). Többek
között ilyen helyek a pályaudvarok, repterek, bevásárlóközpontok,
közintézmények, sportlétestmények is, ahol az állandóan
szolgálatot teljesítő laikusok (peronőrök, légiutaskísérők, biztonsági
őrök stb.) kiképzésével nagymértékben javítható túlélés esélye. Habár még
korlátozottan, de hazánkban is egyre több helyen megtalálhatók ezek a
készülékek és a kiképzett segélynyújtók. Mint a fenti összefoglalóból
kiderül, a keringésmegállásba jutott beteg sorsa nem csak azon múlik, hogy
milyen hamar ér ki hozzá a mentő, hanem azon is, hogy az észlelő
laikus végez-e újraélesztést. Ma Magyarországon laikus
újraélesztés lényegében nem létezik. Ennek megfelelően a jelenlegi hazai
statisztika rendkívül rossz képet mutat: 100 kórházon kívüli
keringésmegállásból mindössze 2-3 embert sikerül megmenteni.
Természetesen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy még a
legtökéletesebb túlélési lánc sem képes mindenkit újraéleszteni – vannak
szivek, amelyek túl betegek ahhoz, hogy megmenthetők legyenek. Ennek
ellenére a korai észlelés és segélykérés, a korán megkezdett mellkasi
kompresszió és lélegeztetés, a korán elvégzett defibrillálás, és a korán
megindított magas szintű kezelés – azaz a jól szervezett túlélési lánc a
kulcs ahhoz, hogy javítsuk a hazai túlélési mutatókat.
Ebben pedig mindannyiunknak fontos szerepe van.
Dr. Erőss Attila
Az Európai Újraélesztési Társaság oktatója
Megpróbáljuk elérni azt, amit sokan lehetetlennek tartanak,
szemléletet
változtatunk nem csak tanítunk.
